7/27/2015

Fejős Éva interjú

Sajnos az utóbbi időben még olvasni se tudtam, nem, hogy blogolni. Rengeteg tanulni valóm volt és van is, viszont most beteg vagyok így egy kis időt tudtam száni a blogolásra is. Így elhoztam nektek egyik írói példaképemmel készített interjúmat. Remélem tetszeni fog! Neked ki a kedvenc íród vagy írónőd? Ki az aki motivál? Kommentbe írjátok meg, ugyan is kíváncsi vagyok kinek mi. :)

Jellemző műfajok: szórakoztató irodalom, újságírás
Alkotó évei: 1999-
Első műve: Holtodiglan (1999)
Irodalmi díjai:
Nívódíj (1999)
Minőségi Újságírásért-Díj (2003)

Könyvei:

  • Holtodiglan (Carol N. Fire néven) (Totem, 1999)
  • Bangkok, tranzit (Ulpius-ház, 2008)
  • Hotel Bali (Ulpius-ház, 2008)
  • Eper reggelire - Hotel Bali 2. (Ulpius-ház, 2009)
  • Csajok - A Vénuszlakók mindennapjai (Ulpius-ház, 2009)
  • A mexikói - Mindig egy lépéssel előtted jár (Ulpius-ház, 2010)
  • Cuba Libre (Ulpius-ház, 2010)
  • Dalma (Ulpius-ház, 2011)
  • Hello, London (Ulpius-ház, 2011)
  • Karácsony New Yorkban (Ulpius-ház, 2011)
  • Karibi nyár (Ulpius-ház, 2012)
  • Szeretlek Bangkok (Ulpius-ház, 2012 augusztus)
  • Most kezdődik (A Holtodiglan új kiadása) (Erawan Könyvkiadó, 2013)
  • Nápolyi vakáció (Erawan Könyvkiadó, 2013)
  • Száz éjjel vártam (Erawan Könyvkiadó, 2014)
  • Mert nekünk szeretnünk kell egymást (Erawan Könyvkiadó, 2014)

Hivatalos weboldala: http://www.fejoseva.com/
Na, és akkor jön a várva várt interjú, amit én készítettem vele egy mozgalom hevében. Egyébként ez az interjú etika órára kellett. Az író nő hozzájárult, hogy megosszam veletek a kérdéseimre adott válaszait. 

Milyen kapcsolatod volt tinédzser korodban a szüleiddel? 
Szerintem jó volt a kapcsolatunk akkor is, bár nyilván hozzájárult ehhez, hogy kezelni tudták a lázadásaimat. Voltak konfliktusaink, de egyik sem bizonyult megoldhatatlannak. Mondom, elsősorban az ő liberális felfogásukon múlt, hogy kezelni tudtak, és elérték, hogy a problémáimmal mindig hozzájuk forduljak.

Megmaradtak gyermekkori barátaid/barátnőid? 
Néhányan igen, néhányan nem, és olyan általános iskolai barátnőm is van, akivel nemrég találtunk újra egymásra. Jó, hogy van egy csomó közös emlékünk, de azt hiszem, nem merül ki nosztalgiázásban a kapcsolatunk.

Hogyan kezeled a negatív megnyilvánulásokat feléd? 
Nem foglalkozom velük. Azok akkor is lennének, ha foglalkoznék velük, vagy stresszelnék rajtuk, úgyhogy már régi elvem, hogy amin nem tudok változtatni, azzal nem is foglalkozom.

Gyermekkorodban mi volt számodra az álom foglalkozás? 
Mindig regényíró szerettem volna lenni.

Tinédzser korodban könnyen beilleszkedtél az új közösségekbe?
Nem voltam az a rögtön kitárulkozó, meg az egész társaságot szórakoztató típus, jobban szerettem a lassúbb ismerkedést, de szerintem általában nem volt problémám a beilleszkedéssel.

Elégedett vagy az eddigi sikereiddel? 
Nem is a sikerekkel, hanem inkább az eddigi utammal vagyok elégedett. Én leginkább az "úton levést" szeretem, azt a folyamatot, ahogy megszületik egy terv, egy ötlet, egy regény... Az igazi siker az az öröm, amit én írás közben érzek, és az, hogy sokan várják és szívesen olvassák a regényeimet, inkább olyan bónusz, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. De valójában azért a jó érzésért csinálom, amit írás közben mindig érzek.

Mi motivált arra, hogy írőnő/újságíró legyél?
Gyerekkorom óta regényíró akartam lenni, nagyon szívesen írtam le a fantáziámban született kis történeteket, az írás örömét már nagyon korán megtapasztaltam (talán rögtön azután, hogy az olvasás örömét felfedeztem). Az, hogy az ember tud teremteni "magának" egy csomó új világot, rengeteg új életet, nagyon jó és különleges érzés.

Mit tanácsolsz kezdő íróknak?
Olvassanak nagyon sokat, mindenféle műfajban! És írjanak sokat, nem baj, ha a történeteik a kukában végzik. Írni csak úgy lehet megtanulni, ha az ember rengeteget olvas, és rengeteget ír, és rengeteg írását dobja ki a végén. :) 

Szoktál személyesen találkozni a rajongóiddal? Ha igen, hol érhetnek el, akár egy közös kávéra, ha lehetőség van rá? 
Dedikálásokon és olvasótalálkozókon találkozom az olvasóimmal, évente kb. tíz alkalommal vidékre is megyek olvasótalálkozóra, egyébként pedig a közösségi oldalaimon tartom velük a kapcsolatot.

Van igazság alapja a történeteidnek vagy honnan meríted az ötleteket hozzájuk?
Elsősorban a fantáziámra bízom magam, minden szereplőm a fantáziámban születik, és én végig izgalommal várom, hogy hová vezetnek, mi történik majd velük... De a helyszínek valódiak, csak olyan helyszínen játszódnak a könyveim, ahol már jártam, és amit már elég jól ismerek.

Még egyszer hatalmas nagy köszönet az írónőnek, hogy hamar válaszolt Facebook-on és beleegyezett abba, hogy közkincsé tegyem az interjút. Remélem még számos regényeket kaphatunk tőle! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése