7/01/2015

Ally Condie : Matched (Egymáshoz rendelve)

Sziasztok, próbáltam minél hamarabb elolvasni ezt a könyvet és megírni a szokásos dolgokat róla, de be kell valljam lusta voltam még az olvasáshoz is. Remélem azért nem haragszotok. Most jöttem haza a közeli könyvtárból és ott hála a kedves könyvtárosoknak megszereztem a második részét is, igaz csak egy hetet kaptam rá, hogy vissza vigyem, mert egy másik könyvtárba már a sorozatot várják. Szóval nem tudom elhozni nektek sorban az összes részét ennek, de ígérem további jó könyveket fogok bemutatni. Ráadásul itt a jó idő, a nyári szünet közepe is nem sokára ide ér, de előtte még az egyik talán legjobb barátnőm, aki szintén bloggerina eljön hozzám látogatóba. Amit már nagyon várok, mindent elterveztem. Szóval most még jobban izgatott vagyok nem csak azért, mert egy újabb könyvet olvastam el vagy, mert a könyvtárba voltam nem rég, hanem mert ő is jön. Viszont megpróbálok azért elfogultan írni erről a könyvről is, már ha lehet egy olyanról, ami nagyon tetszik.

Muszáj volt így megmutatnom nektek így a borítókat, mert már innen is lehetett sejteni, hogy valami átalakulóban lesz. A borítója amilyen egyszerű, nekem annyira tetszik.
Most teljesen máshogy szedtem darabokra ezt a könyvet, mint ahogy eddig csináltam. Szó szerint értsétek a darabokra szedést, ugyan is, azok a részek amik számomra nagyon tetszetek vagy épp szerintem elérkezett egy fordulópont, fontos jeleneteket megjelöltem rózsaszín lapocskákkal. Bár olyan is volt, hogy nem tudtam mit írni egy rózsaszín lapocskára jegyzetelésként és csak egy szívecskét sikerült oda rajzolnom. Meg is mutatom nektek:


A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg. 

Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi… A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.

Adatai
Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.
Oldalak száma: 336
Kiadás éve: 2011
Fordító: Balogh Anna
Moly értékelés: 84%
SPOILER!!!! Csak saját felelősségre olvass tovább...
Főszerepben Cassia-t ismerhetjük meg, aki a Társadalom összes szabályát próbálja betartani. Négy ember áll hozzá a legközelebb: nagyapja, édesanyja, Xander és Em. Sajnos nagyapja időközben meghal, hiszen nyolcvan éves kort elérte. Ebben a társadalmi rétegben, minden 80. életévét betöltött személy meghal az utolsó vacsorája közben. Időközben kiderül, hogy ugyan is azért, mert az ételt a Társadalom szándékosan megmérgezi. Nem csak emiatt, de szerintem eléggé idióta társadalmi elven működik az egész mindenség. Mindenki szabadságát és gondolkozási lehetőségét elveszik a rengeteg szabállyal. Ha valaki megszegi büntetés jár érte. Ergo félelemben tartják a népet. Igaz, minden betegséget megszűntetek még a rákos betegségeket is. Az utóbbi viszont nagyszerű dolog lenne, ha ami emberiségünk ezt megélné. Az összes verset, zenét, művet megsemmisítették kivéve százat. Száz művet megtartottak minden olyan műfajból amit a Társadalom tagjainak megfelelőnek találtak. Megfelelőnek azt találták, amik nem cselekvésre buzdítják az embert. A történet még azt fokozza, hogy az emberek csak egy műtárgy tulajdonosok lehetnek. Cassia is egy műtárgy tulajdonos, méghozzá egy régi púdertartóé. Viszont ez a púdertartó más, mint a többi, hiszen van benne egy kis rejtet fiók, ami egy régi papírt tartalmazz. A papíron egy vers van, olyan vers ami nem áll A Száz Válogatott Vers között. Ez a vers tiltott, ha a hatalmi emberek megtudják, hogy ez valaki birtokolja azonnal deportálják és a művet megsemmisítik. 
Csöndben ne lépj az éjszakába át



Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullámüttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába árt.

A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Ez a vers meghatározó lesz a történetnek. Cassia Párositó Bankettjén egy gyönyörű zöld selyem ruhát visel, amiben úgy érzi akár repülni is tudna. Rendkívüli eset történik, Cassia Párja nem egy másik tartománybeli srác, nem. Az ő Párja, legjobb barátja, Xander. Nagyon örülnek egymásnak. Azonban a bankett után amit kaptak microchipen nem Xander arca jelenik meg, hanem Ky-é. Ky, a megtűrt státuszú árva gyermek, aki a nagybátyjánál nevelkedik. Cassia-nak még van egy kis öccse, Bram és édesapja. A család nem egy kihágást tesz a hivatal ellen: az apja, édesapja szövetmintáját "elhagyja", Cassia kihágásait sorolhatnánk napokon át. Még is ez a rengeteg kihágás akkor kezdődött amikor nagyapja meghalt. Utána más ember lett. Az új Cassia-ban tovább erősítette az a pont, amikor elveszik tőlük a műtárgyaikat:
"Hogy nincs náluk semmi értékes? Azt csak hiszitek! Talán azért nem kezdünk el vitatkozni veletek. Ha tudnátok, hogy milyen értékes gondolatok vannak a fejemben. Verssorok, melyeket rajtam kívül senki sem ismer. Nagyapám is a saját elveit követve halt meg, nem érdekelték őt az általatok felállított normák. Vannak itt értékes dolgok, de ti soha se fogjátok megtalálni őket, mert azt se tudjátok, hogy hol kell őket keresni."
Ky és Cassia hegymászó táborban közelebb kerülnek egymáshoz, hogy a végén már bensőségesebb kapcsolat nem is lehetne. Az események felpörögnek. Cassia a vizsgáján osztályoznia kell abban a gyárban ahol a Szerelme dolgozik. Két részre kell csoportosítania munkásokat. Gyorsakra és lassabbakra. Az eredményesebb dolgozók más helyen fognak dolgozni, szebb jövőjük lehet. Legalább is ezt állítja az egyik hivatalnok. Utolsó hegymászáson elcsattan az első csók, ez az emlék és a versek amiket elszavaltak egymásnak az erdő mélyén örökké az övék marad. Senki másé, csak az övék. Cassia Xandernek elmondja, hogy mi történt közte és Ky között. Xander eléggé hevesen fogadja ezt. Még is amikor egyik reggel Ky-t deportálnák, Cassia után fut. Ott van mellette, annak ellenére, hogy mekkora szív fájdalmat okozott neki. Ky az utolsó pillanatban észre veszi szerelmét és megpróbál a hivatalnokok és katonák közül kiszabadulni. Sajnos sikertelenül jár, ráadásul több katona érkezik a zavargás miatt. Itt derül ki, hogy Ky-t nem deportálják, hanem a háborúba küldik. Igen háborúba, a könyvben a szerző sok, apró információt elejtet nekünk, hogy valami a levegőben van. Miután Ky-t a frontra küldik, majd családját áttelepítik egy másik városba Cassia családja következik. Mielőtt elutazna az egyik hivatalnok nő, akivel egyre többször sikerült összefutnia, egy ajánlatot tesz fel neki, ha minden elmond ami Ky és közte történik, akkor itt maradhat a családjával, a Párja és a barátai mellett. Viszont ez se érdekli már őt, csak az lebeg a szeme előtt, hogy Ky-t megtalálja. Még akkor sem árulja el, amikor elárulja neki, hogy ez csak egy kísérlet volt miért is kell a Párosító Bankett. Így másnap már egy másik város felé tart, a Külső tartományokban. Azonban mire hazaért a Párja várja a házuk előtt, ahogyan azt mindig is tette. Búcsúajándékokat add Cassia-nak. Olyanokat, amikkel megkeresheti Ky-t, majd köszönés nélkül elsétál. 
Az utolsó oldalakon elértünk oda, hogy már úton vannak az új lakhelyük felé. Az apja elmondja neki, hogy bármi is történik mellette vannak és segítenek megtalálni a Szerelmét. Így amint megérkeznek már elküldik egy olyan munkatáborba, ami Ky szülőföldjének közelébe van. Hiába dolgoztatják halálra, csak Ky körül forognak a gondolatai...
Nos, elsőnek is én nagyon szeretem az e fajta könyvek, mint ez. Őszinte leszek ennek a könyvnek háromszor futottam neki. Amennyire nem tetszett a legelején, annyira megszerettem a végére. Bár Xander nevét továbbra se tudtam megkedvelni. Bár ha az írónő ezt a nevet választotta az nem véletlen. Nem értettem, miért volt olyan óvatlan főhősnőnk az erdőben, még ha szerinte a Hegy nem megfigyelt terület. Először is tudja, hogy szinte minden lépésüket figyelik, majd ezt a kedvenc hivatalnoknőnk még el is mondja neki: "Mostantól külön figyelünk rád, kislányom!". Most komolyan, ebből nem esik le neki, hogy tényleg még jobban figyelni fogják?! Azért lehetett volna sokkal óvatosabb. Egy piszkos szalvéta nem is sejtenénk mennyi mindent rejthet, például egy életet. Ky életét. Ky volt az aki megtanította Cassia-t írni és együtt szavalták a tiltott verseket. Ahogy már mondtam, csak az övék. És nagyon remélem, hogy együtt fognak harcolni és egyikőjük se fog meghalni. Számomra az anyja személyisége érdekesnek tűnt, őt olyan helyre sorolnám be, aki hiába tartja be az összes előírt szabályt, ő lenne az aki elsők között fog fegyvert a kezébe. Nagyon sajnálom, hogy Xander-nek nem lehet a Párja Cassia, viszont ha az övé lenne, akkor nem lenne történet. Hiába tört össze, ő is Cassia mellett fog harcolni.
Egyelőre ennyit tudok írni róla és percek kérdése a második részébe is belefúrom magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése